A pitiánerség új csúcsait lovagolta meg a szentpétervári ZEFSz vállalat, amely Tim Cook Apple-vezér coming out-ja után eltávolíttatta a Szentpétervári Informatikai Kutatóegyetem előtt álló, ember nagyságú iPhone-szobrot. A helyi építőiparban és pénzügyekben tevékenykedő cég szerint Cook azzal, hogy „nyilvánosan szodómiára buzdított”, megsértett egy Oroszországban tavaly óta hatályban lévő törvényt, amely tiltja a „homoszexuális propagandát” – bármit is jelentsen ez a zavaros kifejezés.

A probléma egyébként éppen az, hogy a kifejezés bármit jelenthet, amit a törvény alkalmazói bele akarnak látni. Ugyanúgy vonatkozhat kézenfogva sétáló párokra, mint egy, a hagyományos családmodellt megkérdőjelező újságcikkre vagy akár a pétervári iPhone-szoborra. Az olyan futóbolondok, mint a Vlagyimir Putyin pártjának képviselőjeként a városi képviselőtestületben ülő Vitalij Milonov pedig ki is használja ezt a zavaros fogalmazást. Milonov volt az, aki szerint Cook „trippert, AIDS-t és ebolát (!) is behozhat” Oroszországba, csak mert meleg. Tavaly még „csak” a fürdőruhában való nyilvános mutatkozást akarta betiltani a városban.

Idióták mindenhol vannak, sőt – hisz tudjuk – sok helyen képviselői mandátummal is rendelkeznek. A probléma azonban az, hogy Milonov és a ZEFSz ámokfutásukat a népszerűségével a közvéleményre is kiható Putyin csendes támogatása mellett végzik. A teljesen értelmetlen „propagandatörvény” célja ugyanis a homoszexualitás és a pedofília közé tett egyenlőségjellel az orosz elnök ultrakonzervatív szavazóbázisának megerősítése és természetesen a gazdasági problémákról történő figyelemelterelés volt. Putyin a nemzetközi kritikákat a szélsőségesek jól ismert, cinikus mondatával rendezte le: „Én nem vagyok homofób, számos barátom is meleg…”. És persze rámutatott, hány nyugati országban diszkriminálják így vagy úgy a melegeket. Ismerős.

A melegek viszont biztosan nem érzik úgy, hogy Putyin a barátjuk lenne. A törvény hatályba lépése óta nemcsak a Milonov-félék által hangoztatott ordas baromságok szaporodtak meg, hanem a melegek elleni erőszak is. Az áldozatok pedig csak ritkán számíthatnak a rendőrség jóindulatára. 

Az orosz társadalom nyitottabb részét szerencsére az ilyen törvények nem hajszolják bele a gyűlölködésbe. A szobor elmozdítására sokan pl. azzal reagáltak a Twitteren, hogy a felelősök először nyilván saját agyukat mozdították el a helyéről. Megint mások gúnyosan azt tanácsolták a városvezetésnek, hogy nevezze át a Pjotr Iljics Csajkovszkijról elnevezett közterületeket is, hiszen Oroszország talán valaha volt legnagyobb zeneszerzője szintén meleg volt. Még az egyébként kifejezetten nacionalista ellenzéki vezető, a korrupcióellenes tevékenységéről ismert Alekszej Navalnij is úgy kommentálta a döntést: „Micsoda barmok!”

Csakhogy az ilyen megszólalók száma is csökken: az orosz kormány egyre keményebben lép fel a nyitott, kritikus, elfogadó gondolkodás ellen. A legbeszédesebb talán éppen annak a Dozsgy televíziónak a reakciója volt a szobor-ügyre, amelyet a hatóságok idén minden lehetséges eszközzel el akartak hallgattatni. A tévé az elszállított iPhone-szobor mellé egy Ukrajnában idén tavasszal ledöntött Lenin-szobrot állított.

Merthogy az ügy sokaknak valóban a Nyugat és Kelet, a fejlett, elfogadó, demokratikus társadalom és a diktatórikus, kirekesztő erőkultusz közti választást szimbolizálja. Nem véletlen, hogy az iPhone-szobrot elmozdító cég a homoszexualitás „bűne” mellett az Apple-t az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség kémének is nevezte. És nem véletlen, hogy a volt szovjet Lettország külügyminisztere, Edgars Rinkevics éppen mostanra időzítette az európaiság melletti hittételnek is felfogható coming outját.

A választás nem nehéz. Legalábbis nem kellene annak lennie. Amíg viszont mi itt, Európában nem tesszük egyértelművé, hogy elutasítjuk az értelmetlen kirekesztést, a homofóbiát eszközként használó diktátoroknak mindig lesz kire mutogatniuk.