Mi is juthat eszünkbe egy olyan musicalről, amelynek egy melegek által használt telefonos társ/partnerkereső applikáció a központi témája? Aztán megnézzük Zachary Halley Grind című, fesztiválokat megjárt rövidfilmjét és kiderül, hogy a meleg világ nem mindig csak rózsaszín.

A történet főszereplői a virtuális társkeresés sztereotipikus alakjai. Van egyfelől a csúnyácska, de kreatív, okos és írásban igen megnyerő fiú, aki általában elutasítással végzi az ismerkedős kalandokat. Másfelől ott van a gyönyörű, aranyos, de agyilag meglehetősen egyszerű címlapmodell, aki az egyéjszakás kalandok királya. Csak az a baj, hogy ennél tovább ő sem jut, mert aztán beszélgetni is kellene. Elhatározzák, hogy összedobják, amijük van: a szépfiú képeivel és az okos srác szövegével hoznak össze találkákat a New York-i éjszakában. Az eredmény látszólag magáért beszél, de helyzet csak frusztrációt és csalódást szül mindkét, avagy mindhárom fél részéről. A konklúzió szélsőséges, de még dalban elmondva is megdöbbentő – sohasem tudhatod, kivel beszélsz. (A filmet megnézhetitek itt)

 Kép forrása: https://www.facebook.com/GrindTheMovie

A film persze amerikai, így az ember számít rá, hogy egy sötét sikátorban csak sötét dolgok történhetnek. A valóság – szerencsére – nem ilyen borzalmas, bár elrettentő példák azért akadnak. Az Egyesült Államokban már idén is volt olyan gyilkosság, amelynek áldozatát valamilyen telefonos meleg partnerkereső appal csalták a helyszínre. 

Merem remélni, hogy Magyarország azért nem Amerika és itt ilyesmi nem fordulhat elő – de az ördög sohasem alszik. Maradjunk inkább a realitásoknál. Szóval a Grindr. Az applikáció, ami megreformálta a melegek ismerkedési szokásait. Ötéves pályafutása alatt 192 országból hatmillió felhasználó készített magának profilt, még olyan, meleg szempontból nem túl ideális helyeken is, mint Irak vagy Irán. Joel Simkhai, az applikáció szülőatyja gyorsan lecsapott az okostelefonokban rejlő új lehetőségekre. Alig telt el fél év az után, hogy 2008-ban Steve Jobs bemutatta az új 3G-s, GPS-képes iPhone-t, és máris ott volt az ingyenesen letölthető applikációk között. Ha valaki nem tudná, akkor Grindr geolokáció alapján megmutatja, hogy milyen messze van tőlünk a legközelebbi felhasználó. Aztán ha szimpatikus, lehet vele chatelni, képeket megosztani és találkozót megbeszélni. New York volt a gócpont (jelenleg is több, mint 500 ezer regisztrált felhasználó van a városban). Az első médiaemlítés mégis a tenger innenső felén történt, méghozzá Londonban. Maga a nagy Stephen Fry volt az, aki először mutatta be az appot a Top Gear című műsorban, egy jól kivitelezett marketinghúzással, látszólag csak úgy viccből. Innentől nem volt megállás. 

Az elmúlt öt évben sokan foglalkoztak a Grindrrel és a meleg társadalomra (ha van ilyen) gyakorolt hatásával. Többek között Jaime Woo Meet Grindr című, meglehetősen amcsi stílusú, de érdekes, szociológiai szempontból megírt könyve. De miért is mérföldkő ez az app a meleg ismerkedésben? Ahhoz, hogy megérthessük, kicsit bele kell ásnunk magunkat a meleg ismerkedési szokások történetébe.

 Kép forrása: GRINDR Press Kit – www.grindr.com

Na, olyan mélyre azért nem kell. Ha csak kis hazánknál maradunk, akkor elég mondjuk a rendszerváltásig visszatekintenünk. A melegek ismerkedési szokásai teljesen eltérnek a heterókétól. Nem újság, de ez mindennek az alapja. Ha teszem azt egy heteró fiú meglát egy csinos lányt a metrón, akkor simán odamehet hozzá beszélgetni és ha szerencséje van, akkor már a Deák tér magasságában egy telefonszámmal lehet gazdagabb. Ugyanígy az utcán, egy étteremben, vagy akár a munkahelyén is. Ehhez képest, ha egy meleg srác meglát egy nagyon helyes fiút mondjuk az utcán, akkor elég ritka esetben teheti meg ugyanezt. Maradnak a mardosó kérdések, hogy vajon meleg? Vagy nem? Ha odamegyek, akkor mi lesz? Kiröhög? Vagy elküld a fenébe? Esetleg be is húz egyet? Mire ezeket a kérdéseket megtárgyaltuk belső énünkel, addigra az illető már rég messze jár. A szabadság érzése, az, hogy bárhol belebotolhatunk az örök (vagy a következő pár órát kitöltő) nagy szerelmébe, teljesen hiányzott melegek életéből. Valahogy mindig helyhez voltunk kötve – olyan helyekhez, amelyek kimondva-kimondatlanul az ismerkedés színterei voltak. Szilágyi Gyula Melegfront című könyvéből, na meg az idősebb korosztály (bocs!) meséiből tudjuk, hogy az első budapesti meleg szórakozóhelyek megnyitása előtt a Népligetben és a Duna-korzón sétálva lehetett leginkább hasonló érdeklődésű emberekbe botlani. Aztán megnyílt az Angyal és a Capella, majd szépen sorban a többi bár és diszkó. Itt már nem kellett attól tartani, hogy meg leszünk bélyegezve azért, hogy kik vagyunk és hogyan nézünk rá a másikra. Kaptunk pártíz négyzetméter szabadságot és lehetőséget. Aztán megjött az internet, ami után a számítógépeink mellett lettünk szabadok, de még mindig csak a négy fal között. Az internetes társkeresőkkel ráadásul egy új jelenség is felütötte a fejét: meg kellett kreálnunk magunkat. A nagy meleg ismerkedős oldalak (pl. a Planet Romeo) mind úgy működnek, hogy egy viszonylag részletes profilt kell összeraknunk, mielőtt bármihez is kezdhetnénk. Az alapadatok (kor, magasság, stb.) mellett leírást is kell adni magunkról. Itt aztán mindenki azt a létező vagy nem létező oldalát domborítja ki, amelyiket akarja. Létrehozunk egy alternatív személyiséget – lehetőleg olyat, amivel elnyerhetjük mások tetszését. Aztán a személyes találkozáskor kiderül, hogy aki olyan szimpatikusnak tűnt a bemutatkozása és a levelei alapján, nem egészen olyan, amilyennek leírta magát.

 Kép forrása: http://rebloggy.com/post/grindr-i-think-im-funny/46113729405

Bárcsak lenne egy szuperképességem, amivel láthatom, hogy ki meleg és ki nem! – erről jómagam is sokszor ábrándoztam. Mert jó-jó, hogy vannak olyan helyek, ahol lehet ismerkedni és nagyjából mindenki meleg, de hiányzik valami. Elég mesterséges és „steril”, hogy ezek a lehetőségek a mindennapi életünktől kényszeresen különválasztva érhetőek el – csak szombat este, csak egy pinceklubban. (Ez persze költői túlzás, csak a szemléltetés kedvéért). Aztán jött a Grindr, és hirtelen meglett a szuperképesség. Megyünk az utcán, megnyitjuk az appot és kiderül ki a hozzánk legközelebb lévő száz felhasználó. De tehetjük ezt a munkahelyen, a boltban vagy a fodrásznál is – napi rutinunk során bármikor. Két világ találkozása, mondhatni. Abban is különbözik ez az ismerkedési forma az internetes társkeresőktől, hogy csak kevés lehetőséget ad a virtuális személyiségek kialakítására: profilunk egyetlen képből, néhány alapadatból és egy mondatból áll. És slussz! A hangsúly a személyes találkozáson van. Hogy ki milyen céllal szeretne találkozni a másikkal, az egészen más kérdés. Közvélemény-kutatások szerint a legtöbben csupán kalandot keresnek, de nem sokkal maradnak le mögöttük a barátkozás és a szimpla időtöltés céljából regisztrált felhasználók sem. 

Ha össze akarnám foglalni a Grindr hasznát, akkor azt mondanám, hogy lehetőséget teremt személyes találkozásokra a hétköznapi életünk bármely pillanatában. Szuper! De mint minden másnak, ennek is megvannak az árnyoldalai. Az app tervezői is felismerték a (sajnos) létező veszélyforrásokat. Azt eleve nem láthatjuk, hogy pontosan hol van a másik, csak a köztünk lévő távolságot. Azokban a bizonyos, meleg szempontból nem túl szerencsés országokban történt incidensek miatt újabban már a távolságunk kijelzését is letilthatjuk. Mert milyen könnyű is az élete az egyszeri homofóbnak, hiszen csak beregisztrál, és már láthatja is a legközelebbi alanyt egy kis gyűlöletbűntény elkövetésére. (Ezzel nem ötleteket akarok adni. Khm…) Plusz mégis csak ott van az a faktor, hogy sohasem tudhatjuk, kivel beszélünk. A Vanity Fair például a világ legnagyobb és legfélelmetesebb melegbárjának titulálta a Grindrt. Ezen kívül a tapasztalat az, hogy a többség tényleg csak kalandot keres, amivel a „hagyományos” értékrendet képviselő, kapcsolatcentikus melegek megint nem tudnak mit kezdeni. Az ő helyzetük továbbra is megoldatlan – nekik marad az internet, vagy a véletlen szerencse. Heteróknál sem vált be ez a fajta ismerkedési módszer, pedig sokan próbálkoztak hasonló applikációk népszerűsítésével. Cserébe a heterók ismerkedési technikái pedig a melegeknél nem szoktak működni. 

A közvetlen környezetem tapasztalatai mindig pozitívak voltak. Volt, aki kalandot, volt, aki igaz barátot talált. Nekik biztos megmutatom majd a fentebb emlegetett Grind című rövidfilmet is. Magára ismerhet mindenki, aki valaha használta már az appot. De azért óvatosan a sötét sikátorokkal!

Kép forrása: http://www.buzzfeed.com/orator/the-best-of-voldemort-on-grindrso-far-badx