Augusztus utolsó napján fogtam a fél életemet és összepakoltam egy hatalmas bőröndbe, majd meg sem álltam a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérig. A végállomás Varsó volt. Azóta, közel két és fél hónapja itt élek és dolgozok. 

Ennyi idő épp elég arra, hogy már ne turistaként tekintsek a lengyel fővárosra és írjak arról is, milyen itt magyar melegként és egyáltalán melegként élni. Szeptember első hetében önként bedobtam magam a mélybe és regisztráltam pár társkereső oldalra. Becsapós volt a helyzet, mert míg odahaza a PlanetRomeo felér egy telefonkönyvvel, addig itt csak a harmadik helyen búslakodik a nagy homárversenyben. A fellow.pl a legnépszerűbb és szorosan a nyomában ott a kumpello.pl is.

Mindkét oldal remek, az viszont kevésbé, hogy az adatlapom látogatóinak 90 százaléka képtelen feldolgozni, hogy nem beszélek lengyelül. Illetve minimálisan hebegek, de ezt igyekszem titkolni, mert amint egy lengyel megtudja, könyörtelenül és kizárólag csak az anyanyelvén hajlandó kommunikálni. De nem hibáztatom őket, amiért lengyelül próbálnak felszedni, hisz mindkét oldal alapvetően a helyi srácoknak készült.

Akivel aztán eljutunk oda, hogy átváltunk angolra, egészen elképed. Mégis mit keres itt egy külföldi, miért akar egy olyan országban dolgozni, ahonnan már legalább 2-3 millióan költöztek Nyugat-Európába és ennél is többen vágynak el? Van aztán más furcsaság is. Itt mintha mérgeznék a vizet, majdnem minden fiú az edzőcipőkre és a fehér zoknikra gerjed, egy nem elhanyagolható mennyiségű adatlapnál a katonai szerelés és a gépfegyver is gyengéden beépül a feltöltött képek közé. Egy szexisen szőrös láb többet ér az itteni húspiacon mint a formás popsi.

A helyiek tapasztalata, hogy mindenki csak baszni akar. Komoly kapcsolatra nagyon kevesen, szinte senki sem vevő. Én is folyamatosan kapom Romeón a meghívókat a bareback gruppenpartikra. Talán ezért sem meglepő, hogy találkoztam már olyan sráccal, aki bár nagyon jó munkája, szép élete, elfogadó környezete van, ha választania kellene, mégis inkább heteró lenne. A lengyel lányok ugyanis eltökéltek, 25 éves korukra már mind férjet és gyereket szeretne magának. Egy 25 éves meleg fiú azonban még csak töpreng, kit húzzon legközelebb a farkára.

A komolyan vehető meleg szórakozóhelyeket egy kezemen meg tudom számolni. A két nagy vetélytárs a Glam és a Toro, utóbbiról sokat elmond, hogy a sötétszobás-kabinos rész kiteszi a hely legalább felét és úszik a poppers mindent átható szagában. A tánctéren jellemzően olyan zene megy, ami Budapesten már hét évvel ezelőtt (amikor én először szippantottam egy nagyot a magyar meleg éjszakába) is ciki volt. Legalább az árak abszolút barátiak, a belépő megáll 1000-1200 forintnál és a pultosok mind beszélnek angolul.

Hogy mennyire elfogadó, toleráns a város? Tanulságos példa, hogy már láttam fiúkat kézenfogva sétálni a belvárosban. Összehasonlításul leírom, hogy annak idején, mikor három hónapig Brüsszelben laktam, ez a szám ott sem ment egy fölé. Pedig Belgium igazi homokánaán, 2004 óta melegházasság és örökbefogadás is van, még a miniszterelnökük is meleg. Az utcán sétálva bár itt annyiszor nem szirénázik a gayradarom, mint odahaza, de természetanya azért elkényeztet.

Annak, aki nem járt még Varsóban, azt mondanám érdemes kijönni, ha többre nem is, legalább egy hétvégére. Annyi bőven elég. Nem véletlenül kevesebb itt a turista, mint Gdanskban a tengerparton, vagy délen, Krakkóban. Varsó elsősorban gazdasági és politikai központ, a második világháborúban gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé. De ha alacsony elvárásokkal érkezzünk, kellemes meglepetésekben lesz részünk a kultúra, a kaja és a pasik terén is.